Sokszor nem is érezzük, hogy mennyi terhet cipelünk magunkkal, magunkba csak történik valami, és akkor elborít minket, amit eddig zárva tartottunk, vagy addig nem is tudatosult bennünk, hogy egy rakás dolgot raktároztunk el. Pedig fenntartani, cipelni őket nagyon sok energia, azért is érezhetjük, hogy lehúznak, mélybe rántanak, és azért van az elengedésnek felszabadító érzése, mert felszabadulsz ezek az energiák alól. Már nem befolyásolnak, már nem rángatnak, nem manipulálnak, nem mérgeznek, nem nehezednek rád súlyként.
Te mit hurcolsz minden nap magaddal? Milyen rabláncot választottál magadnak? Bűntudatod van? Nem tudsz magadnak valamit megbocsátani? Hány ember sorsát, terhét vettél át, hogy ő nekik könnyebb legyen, te meg úgy is bírod, mert erős vagy? Nem szeretnél felszabadulni? Meddig szeretnéd még cipelni keresztként a hátadon vagy már eleged van az egész csomagból, és nagyon frusztrál? Szeretnéd már lepakolni ezeket a nehéz terheket?
